Amikor arra gondolsz, hogyan szeretnél élni, valószínűleg a másodperc törtrésze alatt kapcsolnak be benned azok a kétségek, amelyek akár évek óta gátat szabnak a vágyaidnak. Hogy melyek a leggyakoribb, az életedben jelen lévő elvárásokból táplálkozó félelmek, és mit veszíthetsz, ha hallgatsz rájuk, az kiderül a bejegyzésünkből.

Valószínűleg sokszor elképzelted már, hogyan telnének a mindennapjaid, ha kizárólag rajtad múlna, mit, mikor és hogyan teszel (spoiler: kizárólag rajtad múlik!): nyugodtabbak lennének a reggeleid, kényelmesebb az időbeosztásod, örömtelibb és értékesebb a munkád, partneribbek a kapcsolataid és feltöltőbbek a programjaid (kötelező látogatások és udvariaskodó találkák nélkül). Hiába azonban a kész forgatókönyvek, az elképzeléseid újra és újra a félelmeid áldozatául esnek, így marad a megszokott menetrend, meg persze az álmodozás.

Ismerős, kiszámítható, biztonságos, mégis egy idő után szűkké válik, sőt akár a valódi boldogságodnak is gátat szabhat: ez a komfortzóna. Mitől olyan nehéz kilépni belőle, és miért érdemes mégis vállalnod ezt a kihívást? Ösztönző válaszok a mai bejegyzésünkben!

A komfortzóna életünk azon mezsgyéje, ahol igazán otthonosan érezzük magunkat: amikor ennek határain belül tartózkodunk, a sebezhetőségünk és az esetleges félelmeink is minimalizálhatók. Ez – bár nagyon kecsegtetően hangzik –, idővel számos kényelmetlenséggel is járhat, a komfortzónánk merev határai ugyanis éppen a vágyainktól zárnak el minket. Hogy pontosan kinek hol húzódik a komfortzónája, az teljes mértékben egyedi, úgy is fogalmazhatunk, hogy annyiféle komfortzóna létezik, ahányfélék vagyunk. Ahhoz, hogy képesek legyünk kilépni ebből a langyos, iszapos állóvízből, jó, ha kiismerjük a már-már alattomos működését, ahogy arról is érdemes tudnunk, mi minden vár ránk a most még zárt ajtókon túl. 

Nap mint nap teszed a dolgod, igyekszel megfelelni életed valamennyi területén, mégis gyakran hiányérzettel, feszülten térsz nyugovóra. A hetek összefolynak, úgy érzed, már nem tudsz többet magadra vállalni, mégis kételkedsz az értékességedben, szerethetőségedben. Magadra ismertél, netán kezdesz besokallni? Itt a megoldás!

Ha hosszú ideje, akár évek óta azonos menetrend szerint pörgeted a napjaidat, talán már fel sem merül benned, hogy létezik másik opció, azaz a jelenlegitől eltérő forgatókönyvet is követhetnél, ami által a végkifejlet is kedvedre valóbb lenne. Esetleg többszöri próbálkozásra sem sikerült közelebb kerülnöd a vágyott jövőhöz, ezért maradt a beletörődés és a megszokás. Legutóbbi bejegyzésünkben ezt a témát jártuk körbe: lelepleztük a szokásaink mögött húzódó mozgatórugót és azt a kiskaput, ami bármikor nyitva áll előttünk, ha készek vagyunk elköteleződni a boldogabb, eredményesebb, harmonikusabb élet mellett.

Eldöntöd, hogy valamit másképp szeretnél az életedben, az elhatározást tett követi, aztán a kezdeti lendület lassan alább hagy, végül pedig minden marad a régiben. Ismerős ez a helyzet? Akkor érdemes tovább olvasnod!

A változás iránti vágy valamennyiünkben ott motoszkál: legyen szó a testünkről, a munkánkról, a keresetünkről, a párkapcsolatunkról, valami mást – vékonyabbat, izmosabbat, egészségesebbet, izgalmasabbat, többet, jobbat – szeretnénk. A kép is ott van a fejünkben: mennyivel boldogabbnak, magabiztosabbnak, eredményesebbnek érezzük majd magunkat, amikor célba érünk. Bízva a vizionált nyereségekben útnak is indulunk, aztán porszemek kerülnek az elképzelt gépezetbe...

A teljesítmény kényszeres hajszolása sokunkat fogságban tart, a kiutat pedig egyáltalán nem könnyű megtalálni. A változáshoz nem a hogyan kérdést kell elsőként megválaszolnunk, hanem a miértet, vagyis hogy mi áll a magunk elé támasztott újabb és újabb elvárások mögött. A saját történetem és annak mérföldkövei következnek. 

A jelen helyzet sokunkat próbára tesz, érzelmileg és mentálisan egyaránt, ami visszavonhatatlan hatással van a motivációnkra is. Ha úgy érzed, megcsappant a lendületed, ez a bejegyzés Neked szól!

Mielőtt belevágunk, érdemes néhány szót ejtenünk a motiváció fogalmáról, mivel gyakran misztikus varázserő lengi körül – teljesen alaptalanul! A motiváció ugyanis nem szerencse vagy véletlen kérdése, hanem az a belső hajtóerő, ami mindannyiunkban ott van, mozgósítható és megerősíthető. Motiváltnak lenni azt jelenti, hogy a helyünkön vagyunk, tudjuk, miért kelünk fel reggelente, és a szükségleteinkkkel, igényeinkkel, vágyainkkal összhangban haladunk az utunkon. A motivációnk tehát mindig belülről fakad, nem a külső körülmények függvénye, vagyis nekünk van a legnagyobb hatásunk rá!

Amennyiben az elmúlt hetekben, hónapokban azt tapasztalod, hogy elakadtál, kedvetlen, esetleg frusztrált vagy, halogatsz, netán teljes passzivitás jellemzi a mindennapjaid, érdemes kipróbálnod a következőket!

Valószínűleg sokunk számára ismerős a helyzet és az érzés, amikor a főnökünk, a párunk, vagy épp egy barátunk fogalmaz meg egy olyan kérést felénk, ami épp nem fér bele az időnkbe, amire már nincs kapacitásunk, vagy amihez nincs kedvünk, és ugyan a válasz egyértelmű számunkra, mégis rábólintunk a kéretlen teendőre.

De miért is teszünk így?

A leggyakoribb ok, hogy attól félünk, a visszautasítással megbántjuk az illetőt, esetleg rossz véleménnyel lesz rólunk, vagy megharagszik ránk, de sokan legalább ennyire tartanak a konfrontálódás tényétől is, miközben a mélyben a valódi kérdés a saját határok kijelölésével és megtartásával, illetve a prioritásokkal és a személyes motivációval áll szoros kapcsolatban.

A mai posztban új megvilágításba helyezem ezt a kényes témát, ugyanis csak egy egészen kis csavarra van szükség ahhoz, hogy ténylegesen kitartsunk az álláspontunk mellett!

Változás. Misztikus fogalom, amit homályos álmok, elképzelt valóságok vesznek körül, de kizárólag addig, amíg el nem indulunk feléjük! A kérdés a hogyan, a válasz a mai posztban.

Valószínűleg mindannyiunk életében van legalább egy olyan terület, ami lehetne másképp, de talán nem lövök mellé, ha azt feltételezem, hogy ez a más gyakran soha, vagy csak nagyon sokára jön el. Tartunk a változástól, az ismeretlentől, a szokatlantól – egyszerűen így működik az agyunk, az evolúció ugyanis a túlélésre programozta, ezért zsigerileg ragaszkodunk a biztonságosnak hitt rutinjainkhoz, még akkor is, ha azok már egyáltalán nem szolgálnak minket.

A jó hír viszont, hogy kellő tudatossággal, elhatározással, valamint kitartással képesek vagyunk túljárni a saját agyunkon, és életre hívni a vágyott újat a mindennapjainkban.

A koronavírus által gyökeresen átírt mindennapok garantáltan nem maradhatnak tanulságok nélkül egyikünk számára sem, az azonban rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a nem várt, vagy épp a régóta szükséges felismerésekkel.

Egy bölcs barátnőm azt mondta a koronavírus fejezet kezdetén, hogy ez a változás mindenkit valami olyannal fog szembesíteni, ami számára a legkényelmetlenebb vagy akár a legfájdalmasabb, és amivel egyébként nem igen kezdene el foglalkozni. Egyet is értettem, meg nem is, és arra gondoltam, hogy én ismét megtanulom, hogy lehet tervezni, de tudni kell a terveket elengedni, majd azokat újragondolni, habár ez nem új lecke az életemben.

Aztán eltelt pár hét, és kezdett egészen szűk lenni a négy fal közé szorult élettér. 

Ez a húsvét hétfő valószínűleg pont olyan szokatlanul telik, ahogy az elmúlt hetek. Nincsenek nagy családi összejövetelek, hosszú kirándulások, baráti programok - vagy legalábbis másképp, mint tavaly. De még ennek ellenére is van számos lehetőségünk!