Ez a húsvét hétfő valószínűleg pont olyan szokatlanul telik, ahogy az elmúlt hetek. Nincsenek nagy családi összejövetelek, hosszú kirándulások, baráti programok - vagy legalábbis másképp, mint tavaly. De még ennek ellenére is van számos lehetőségünk!

Mire gondolok és mi köze ennek ehhez az orchideához?

Ez a szépség sok hónappal ezelőtt hozta az első bimbóit, majd annak rendje és módja szerint virágba borult - igazából nem is fért volna el több lila csoda ezen a kecses száron. Lenyűgöz minden növény, ahogy fejlődik, ahogy napról napra nő, ebben az orchideában is sokat gyönyörködöm. Aztán egyik reggel észrevettem, hogy a már így is túlterheltnek tűnő szár nőni kezdett, és újabb bimbókat növeszt. Sőt, a folyamat azóta sem állt meg, immár öt bimbó várja, hogy eljöjjön az ő ideje.

Számomra mindez nagyon szimbolikus ebben az aktuális helyzetben, hiszen, ez a növény látszólag minden erejét beleadta a már kinyílt virágaiba, azok életben tartásába, de valahonnan mozgósított még annyi tartalékot, hogy tovább fejlődjön. Nem törődött azzal, hogy van-e ebben bármilyen logika, vagy ez ellentmond-e a korábban megszokottaknak. (Hozzáteszem, nem ismerem közelebbről az orchideák virágzási ritmusát, de talán nem is ez a lényeg.)

És itt a párhuzam: ha ez a kis dísznövény rendelkezik extra energiával, akkor mi is! De nem csak ezt tanítja nekünk, hanem azt is, hogy akkor tudjuk kiaknázni a saját erőforrásainkat, ha arra fordítjuk, ami tényleg a mi hatáskörünk.

Hogy mi múlik rajtunk, és mi nem, azt egészen könnyűnek tűnik meghatározni, a jelen körülmények között mégis gyakran átcsúszunk arra a másik fennhatóságú területre. Ilyenkor érzünk tehetetlenséget, és vonulunk passzivitásba. Pedig ha tudatosan azzal foglalkozunk, amire van ráhatásunk, sokkal többet tehetünk magunkért, a haladásunkért, a céljainkért, mint amire a mostani szituáció látszólag teret enged!

Te melyiket választod?