Mindsetup

Az a fránya komfortzóna

Itt a 3+1 ok, amiért megéri magad mögött hagyni

2022. július 11. - Istók Nikoletta

Ismerős, kiszámítható, biztonságos, mégis egy idő után szűkké válik, sőt akár a valódi boldogságodnak is gátat szabhat: ez a komfortzóna. Mitől olyan nehéz kilépni belőle, és miért érdemes mégis vállalnod ezt a kihívást? Ösztönző válaszok a mai bejegyzésünkben!

11701-01.jpg

A komfortzóna életünk azon mezsgyéje, ahol igazán otthonosan érezzük magunkat: amikor ennek határain belül tartózkodunk, a sebezhetőségünk és az esetleges félelmeink is minimalizálhatók. Ez – bár nagyon kecsegtetően hangzik –, idővel számos kényelmetlenséggel is járhat, a komfortzónánk merev határai ugyanis éppen a vágyainktól zárnak el minket. Hogy pontosan kinek hol húzódik a komfortzónája, az teljes mértékben egyedi, úgy is fogalmazhatunk, hogy annyiféle komfortzóna létezik, ahányfélék vagyunk. Ahhoz, hogy képesek legyünk kilépni ebből a langyos, iszapos állóvízből, jó, ha kiismerjük a már-már alattomos működését, ahogy arról is érdemes tudnunk, mi minden vár ránk a most még zárt ajtókon túl. 

Vágjunk is bele!

 

Tégláról téglára, avagy így épül köréd a komfortzónád

 

Repüljünk vissza az időbe, mégpedig oda, amikor egészen kicsi gyerekként kíváncsian és bátran fedezted fel a világot körülötted: kétségek nélkül tanultál meg mászni, felállni, járni, és ugyanígy alkottad a rajzaidat, a gyurmaszobraidat, a homokváraidat, főzőcskéztél, autópályát üzemeltettél, versenyt futottál, vízben lubickoltál. Nem latolgattad, minderre képes vagy-e, egyszerűen csak belevágtál abba, ami épp jól esett, és a folyamat közben is ez vitt előre.

Ha most nehéz visszaemlékezned erre az időszakra, az egyáltalán nem véletlen: bár a születésünket követően természetes ösztönösséggel kezdjük meg a létezésünket, fejezzük ki az érzelmeinket, a szükségleteinket, majd tesszük meg az első szárnypróbálgatásainkat, általában nagyon hamar megkapjuk a külvilág első, jó szándékú visszajelzéseit arról, hogy valamit jól vagy rosszul csinálunk-e, tehetségesek vagyunk-e benne, vagy sem. Ez az a pont, amikor megszületnek bennünk az első kétségek önmagunkkal, az adottságainkkal, a külsőnkkel, a lehetőségeinkkel, az álmainkkal kapcsolatban...

Egy tipikus, sokak számára ismerős példa lehet erre, amikor elkezdünk biciklizni tanulni: nagy lelkesen ülünk fel először a kétkerekűre, aztán jönnek a dőlések, esések, és hogy végül megtanuljuk-e hajtani a drótszamarat, az nagyban függ attól, hogy a környezetünk biztat-e bennünket (meg tudod csinálni!), vagy a kezdeti botlásoknál ránk olvassa az ítéletet, hagyd, kétballábas vagy.

Kezdetben még csak a szüleink, a szűkebb-tágabb családunk minősít minket, aztán a tanáraink, edzőink is beszállnak a körbe. Talán a mai napig fel tudsz idézni olyan mondatokat, amiket sok évvel, évtizeddel ezelőtt kaptál, a visszajelzések ugyanis észrevétlenül épülnek be a tudatalattinkba, és védelmi mechanizmusként működnek a későbbiekben, minden olyan helyzetben, amikor valami újba kezdenénk.

Így jön létre a komfortzónánk, ahová az önmagunkról gyűjtött gátló hiedelmek zárnak minket, és ezekből táplálkoznak azok a kifogásaink is, amelyekkel felnőttként beszéljük le magunkat a változásról, vagyis tartjuk magunkat az évek alatt, téglánként felépített falaink között.

A leggyakoribbak ezek közül:

  • Úgysem fog sikerülni
  • Én ehhez nem vagyok elég okos/tehetséges/kreatív/talpraesett
  • Mit fognak szólni mások?/Ez biztos nem tetszene anyámnak/apámnak/stb.
  • Csak kemény munkával lehet pénzt keresni, azzal nem, amit szeretek csinálni
  • A vállalkozás nem nekem való
  • Csak a gazdagoknak van esélyük a gondtalan életre

 

Amikor szűkülni kezd a tered

 

A komfortzónában létezés tehát egyáltalán nem jelent kipárnázott, kényelmes életet, az itt töltött mindennapok ugyanis tele vannak korláttal, önmarcangolással (nem vagyok elég jó, erre sem vagyok képes), külső megfeleléssel (akkor vagyok elfogadható, ha...), és leginkább egy mókuskerékre hasonlítanak, amelyben automatikusan teszed a dolgod, a megszokott menetrend szeri

Sokak számára például a folyamatos teljesítmény, a mindig magasabbra emelt léc jelenti a komfortzónát, mert azt tanulták meg gyerekként, hogy akkor elfogadhatók, ha jó jegyeket szereznek, eredményesen sportolnak stb. Másoknál az alkalmazkodás teremti meg az ismerős terepet: ők olyan üzeneteket kaptak gyerekként, miszerint akkor szerethetők, ha nem zavarnak másokat, ha nem okoznak extra feladatokat, ezért nagyon korán elkezdték háttérbe szorítani a saját igényeiket, és minden erejükkel azon vannak, hogy mások kedvébe járjanak, másokról gondoskodjanak. A sort még hosszan folytathatnánk – a közös pont azonban valamennyi esetben az, hogy a komfortzónán belül nem aszerint működünk, ahogy az számunkra a legjobb lenne, hanem aszerint, ahogy feltételezzük, hogy mások szemében a legjobb.

Ez a működés azonban, mivel nem önazonos, idővel egyre több belső feszültséggel, nehézséggel jár. Ennek mindig lesznek jelei – a kérdés csupán az, hogy észrevesszük és tudatosítjuk-e őket, vagy inkább eltereljük a figyelmünket, hogy minél kevésbé érezzük a kellemetlenségeket.

Honnan tudhatod, hogy kezd szűk lenni a komfortzónád? A következő jelek elárulják! 

  • Folyamatos, megmagyarázhatatlan elégedetlenségérzet – pedig (látszólag) minden rendben az életedben.
  • Negatív spirál és rengeteg panasz – a főnöködre, a párodra, a szüleidre, a szomszédaidra, mert úgy érzed, ha ők mások lennének, az életed sokkal boldogabb lenne.
  • Gyakori belső nyugtalanság, ingerültség – konkrét kiváltó ok nélkül, vagyis akár már a reggeled is ebben a lelki állapotban indul.
  • Állandó kételkedés – önmagadban, a világban, a lehetőségeidben, vagyis nem ritkán konkrét tapasztalat nélkül jósolod meg, mi vár rád.
  • Kudarcélmények – változásra vágysz, teszel is érte, azonban az eredmények elmaradnak, újabb és újabb akadályokba ütközöl.
  • Rendületlen pörgés – sokat dolgozol, programozol, utazol, edzel, vásárolsz, vagyis egy percre sem állsz meg.
  • Teljes passzivitás – nincs kedved semmihez, sokat alszol, netflixezel, közösségi médiát görgetsz, vagyis a lehető legkisebb részben vagy jelen az életedben.
  • És természetesen ezek bármilyen kombinációja is gyakori.

 

Kényelmetlen, mégis fogva tart

 

Bár a felsorolt tünetekkel nem könnyű együtt létezni, mégsem elég egyetlen elhatározás vagy vonzó cél ahhoz, hogy kitörjünk a falaink közül. A komfortzóna ugyanis nem csak elvesz tőlünk, de ad is – ettől a nyereségtől vagy szajrétól pedig nehezen szabadulunk. Hogy ki mit kap a komfortzónán belül futó programoktól, az egyénileg változó: van, aki a naponta ismételt működés által érzi nélkülözhetetlennek, vagy épp értékesnek magát, de ami közös, hogy a visszatérő, nehéz forgatókönyvek szolgáltatnak folyamatos bizonyítékot a „rossz sorsunkról”, azaz azokról az önkorlátozó gondolatainkról, amelyek miatt nem tudunk szabadulni a saját kalitkánkból. És itt van a trükk vagy csapda: mindez egy önmagába forduló, ördögi kör.

Mitől olyan ördögi? Mert a komfortzónánkon belül azt (a látszatot) élhetjük meg, hogy az irányítás a mi kezünkben van: mivel már ismerjük a lehetséges helyzeteket, és azok szereplőinek reakcióit, illetve válaszreakciót, ezért azt is tudjuk, hogyan viselkedjünk, mi több, a végkifejletek sem okoznak meglepetést számunkra. Úgy hisszük, pontosan olyan a világ, ahogy mi megéljük azt, pedig csupán a rácsok mögötti szeletét ismerjük és tapasztaljuk.

És itt van még egy nehezítő csavar a komfortzónánkban: az agyunk evolúciós örökségként ragaszkodik az ismerőshöz, mégpedig a „biztos rossz jobb, mint a bizonytalan” elvét követve, ami ugyanis ismeretlen, az az elménk szerint egyben veszélyes is. Ez érvényes minden általunk vágyott, minket szolgáló változásra is, ami ellen az agyunk zsigerileg tiltakozni kezd, hogy megvédjen minket a kiszámíthatatlantól – és hopp, már azelőtt lebeszéljük magunkat a vágyainkról, mielőtt útnak indulnánk (helló, kifogások!), vagy ha meg is tesszük az első lépést, máris egy akadály előtt találjuk magunkat, esetleg rövid időn belül megérkezik a sok esetben már ismerős kudarc is...young_beautiful_woman_coming_out_of_open_birdcages_door.jpg

A falakon túl, vagyis ez vár rád odakint

 

Most, hogy már pontosan ismered a komfortzónád működését, ideje, hogy túljárj rajta! Mindehhez tudatosságra és egészen apró lépésekre lesz szükséged, amihez ITT és ITT gyűjthetsz muníciót.

Egy kis elmélet a három zónáról:

  • Komfort: itt a legalacsonyabb a szorongásunk, de igazán nagy teljesítményre sem sarkall minket.
  • Tanulási: itt van izgulás/szorongás, de van sikerélmény is! Itt vagyunk képesek a legnagyobb teljesítményre, itt tudunk a legjobban tanulni. A tanulás, fejlődés együtt jár a komfortzóna határok tágításával – ez azonban nem a teljes bizonytalanság! Érdemes biztonságos terepen kezdeni a folyamatot és fokozatosan haladni.
  • Pánik: itt már csak a szorongás, a félelmek vannak, romlik a teljesítmény, sőt akár a teljes tehetetlenség érzése is úrrá lehet rajtunk. Ha ilyet tapasztalunk, fújjunk visszavonulót!

És most nézzük azt a 3+1 nyereséget, amiért érdemes magad mögött hagynod a komfortzónád!

1. Elindul a személyes növekedésed

Abban a pillanatban, ahogy igazán elköteleződsz a változás mellett, vagyis vállalod az ismerős terep elhagyását, annak kezdeti kényelmetlenségével, bizonytalanságával együtt, a jutalmad a valódi, addig még nem tapasztalt növekedés, fejlődés lesz. A komfortzónád határait fokozatosan elhagyva újabb és újabb sikerélményeket, a „megcsináltam”, a „képes vagyok rá” felszabadító és lendületet adó érzéseit élheted át – azokat az érzéseket, amelyeket utoljára talán nagyon rég tapasztaltál meg. Ezek az élmények nem pusztán a határaidat írják át, de az önmagadról alkotott képedet is, az épülő magabiztosság pedig már tényleg csak hab a tortán.

2. Megtalálod a szenvedélyed, a hajtóerőd

Ahogy kinyitod a korábban zárt ajtókat, és olyan új tapasztalásokat gyűjtesz, amelyek túl mutatnak a régóta megszokott mindennapi mókuskerekeden, nemcsak egy új világgal ismerkedhetsz meg, de a motivációd is szárnyakat kap! Minden egyes megtett lépcsőfok megerősít abban, hogy miben vagy igazán jó, miben érzed magad kiteljesedettnek, ami túlzás nélkül rakétaként fog hatni rád. Ez a valódi belső hajtóerő vezet el a korábban eltemetett álmaidhoz, és ahhoz az élethez, ami igazán a Tiéd!

3. Már nem éred be kevéssel

Mit gondolsz, milyen messzire képes elvinni a növekvő magabiztosságod és a tűz, ami ténylegesen hajt téged? Jól gondolod, a határ a csillagos ég! A „meg tudom csinálni” érzés ugyanis a legjótékonyabb ajzószer: ha egyszer megízleled, felébred benned a kíváncsiság - „mi jöhet még ezután, mi van, ha még több van bennem?” Ez az a pont, amikor az akadályok a kreativitásodat, az erősségeidet, a produktivitásodat mozgósító kihívásokká válnak, a cél pedig egyre közelebbivé. Extra jó hír, hogy amikor mindezt megtapasztalod, az út maga válik a legszebbé, amin minden egyes nap örömteli élmény lesz haladnod, mert teljes mértékben a tiéd!

+1 Kilépsz az árnyékból, oda, ahol az igazi varázslat történik

Mindezek együttes eredményeként mellékszereplőből életed főszereplőjévé és rendezőjévé válsz. Ebben az életben már kizárólag a saját igényeid és vágyaid számítanak (a korábban követett szokások és elvárások helyett), elégedetten, kiegyensúlyozottan, eredményesen telnek a mindennapjaid, és megéled azt a belső szabadságot, teljességet, ami valaha olyan nagyon hiányzott a komfortzónádon belül. Vagyis a létezés helyett megérkezel az ÉLETbe, így, csupa nagybetűvel.

Ha érdekel, hogyan veheted elejét a kifogásaidnak, és érheted el ténylegesen a kitűzött célod, egyáltalán hogyan lesz valódi cél a vágyaidból, és elégedett élet a beteljesült céljaidból, érdemes megnézned EZT A VIDEÓNKAT is a témában.

Ha pedig egészen biztonságosan tennél egy apró próbát a komfortzónádon kívül, válaszold meg őszintén a kérdést:

Mikor csináltál utoljára valamit először az életedben?

Ha nehezen találod a választ, gondold át a mai napod, és találj egy olyan részletet, amit most másképp fogsz megtenni, mint eddig: például felcseréled a gyakran ismétlődő feladataid sorrendjét, új útvonalon mész bevásárolni, vagy egy eddig még soha nem kóstolt ízt választasz a fagyisnál, esetleg úgy párosítod a ruháidat az esti programodra, ahogy még korábban nem jutott eszedbe. Figyeld az élményt, hogy hogyan hat Rád az újdonság – és ha tetszett a kísérlet, ültesd át életed egyéb területeire is.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Köszönjük, hogy elolvastad a bejegyzésünket! Ha még nem ismersz minket, itt olvashatod el a történetünket, itt pedig a közösségünkhöz csatlakozhatsz. Reméljük találkozunk!

Elégedett napot,

Andi és Niki, a Mindsetup csapata

A bejegyzés trackback címe:

https://mindsetup.blog.hu/api/trackback/id/tr1217879387
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása