Amikor arra gondolsz, hogyan szeretnél élni, valószínűleg a másodperc törtrésze alatt kapcsolnak be benned azok a kétségek, amelyek akár évek óta gátat szabnak a vágyaidnak. Hogy melyek a leggyakoribb, az életedben jelen lévő elvárásokból táplálkozó félelmek, és mit veszíthetsz, ha hallgatsz rájuk, az kiderül a bejegyzésünkből.
Valószínűleg sokszor elképzelted már, hogyan telnének a mindennapjaid, ha kizárólag rajtad múlna, mit, mikor és hogyan teszel (spoiler: kizárólag rajtad múlik!): nyugodtabbak lennének a reggeleid, kényelmesebb az időbeosztásod, örömtelibb és értékesebb a munkád, partneribbek a kapcsolataid és feltöltőbbek a programjaid (kötelező látogatások és udvariaskodó találkák nélkül). Hiába azonban a kész forgatókönyvek, az elképzeléseid újra és újra a félelmeid áldozatául esnek, így marad a megszokott menetrend, meg persze az álmodozás.
Íme azok a kétségek, amelyeket visszatérően hallunk a munkánk során:
- Nem az a világ rendje, hogy tegyük a dolgunkat nap mint nap, ahogy mindenki más, és ne nyavajogjunk? (A szüleim, az ismerőseim is ezt csinálják…)
- Hogyan cserélek autót vagy lesz nagyobb lakásom, ha a szívem vágyát/hivatását követem?
- Mi lesz a kapcsolataimmal, ha képviselem az igényeimet?
- Mit fognak szólni a szüleim, ha szakítok a megszokásokkal/szembemegyek az elvárásaikkal? (Így sem értékelnek igazán...)
- Mit fognak szólni a barátaim, ha ennyi idősen feladok egy jól fizető állást (amiben ők teljesen jól elvannak, csak én vagyok ilyen finnyás...), vagy az évek óta tartó párkapcsolatom (ami helyett szerintük úgysem lesz jobb...)?
- Mit fog szólni a környezetem, ha elkezdek kitanulni egy új szakmát (az én koromban)?
- Van egyáltalán esélyem jobb életre, ilyen gyerekkorral a hátam mögött?
Mi a közös a fenti félelmekben?
Mindegyik arról szól, vajon mások hogyan gondolkodnak (khm...ítélkeznek...) az én életemről, mit várnak el tőlem, vagyis a fókuszt teljes mértékben a kintre, és az ebből fakadó megfelelésre irányítják, ahelyett, ami bent van, vagyis ami Neked jó lenne.
De vajon tényleg olyan életet szeretnél élni, amit mások írnak, mások diktálnak, de Te nem érzed jól magad benne, vagy inkább egy olyat, amit teljes mértékben Te irányítasz, és amiben elégedett, sikeres, kiegyensúlyozott vagy - a magad mércéje szerint?
Ahonnan a legerősebben fúj a szél
Nézzük meg közelebbről a szülői elvárásokat - tapasztalatunk szerint a legtöbben szembesülünk ezekkel, és ha megjelennek, erősen hatnak is ránk.
Ahonnan indulunk: a szüleid valamilyen életutat - szakmát, állást, párkapcsolatot stb. - szánnak Neked, mégpedig a legjobb szándékuk szerint. Te igyekszel ennek megfelelni, például a javaslatuk szerint tanulsz tovább, választasz biztonságos állást, tisztességes párt (vagy épp élsz egyedül, mert erről kaptál mintát) stb, azaz kezded el építgetni az életedet, de valahogy mégsem érkezik meg az az elégedettség, netán büszkeség, amire vártál. Sőt az sem ritka, hogy a törekvéseid ellenére a szüleidtől sem kapsz pozitív visszajelzéseket, és a hiányérzet mellé bekúszik a "nem vagyok elég jó" érzése is...
Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő. (Csitáry-Hock Tamás)
Van azonban egy aspektus, amit a nagy megfelelésben nem szoktunk megvizsgálni:
A szüleid olyan életet élnek, amilyet Te élni szeretnél? Jól érzik magukat a bőrükben? Örömmel, lendülettel végzik a munkájukat? Harmonikus a párkapcsolatuk? Elégedetten töltik a mindennapjaikat?
Ha igen, akkor mi is arra biztatunk, hogy beszélgess velük sokat, és lesd el, ők hogyan csinálják, mert ha így élnek, valószínűleg valódi összhangban vannak önmagukkal, a vágyaikkal, a szükségleteikkel, és mindehhez stabil önbecsülés is társul.
Ha azonban nem cserélnél a szüleid életével, mert sokat panaszkodnak, motiválatlanul kelnek és kedvetlenül fekszenek, ha szerintük a munka a szükséges rossz, és alig van olyan pillanat az életükben, amikor igazán jól érzik magukat, akkor kezdhetsz gyanakodni: porszem van a gépezetben.
A szüleid ugyanis kizárólag abban tudnak irányt mutatni, ami számukra ismerős. Csak azt tudják továbbadni Neked, amiben ők otthonosan mozognak.
És most Te jössz: úgy szeretnéd érezni magad nap mint nap, ahogy a szüleid?
Ha a válaszod egy határozott nem, akkor tudd, hogy jogod van úgy élni, ahogy Neked a legjobb. És mivel csak egy életed van, kizárólag így érdemes, mert semmilyen jutalom nem jár az út végén azoknak, akik mindenben megfeleltek a szüleiknek, de mellette soha nem éreztek tartós boldogságot, nyugalmat, felszabadultságot és magabiztosságot...
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Köszönjük, hogy elolvastad a bejegyzésünket! Ha kíváncsi vagy a többi írásunkra is, ITT éred el őket, ITT pedig a közösségünkhöz csatlakozhatsz. Reméljük találkozunk!
Elégedett napot,
Andi és Niki, a Mindsetup csapata
